Tárva az ablak, hűs szellő fújdogál az áprilisi melegecske időben, és néma csend.
- Kérem, tegyék le a tollakat…MOST! – mondta az érettségiztető szaktanár, majd mindenki lerakta a tollát és kivitték az érettségi feladatlapot. Én és testvérem egymásra néztünk majd elmosolyodtunk.
- Nem is volt nehéz:) – mosolyogtam ikertestvéremre Beára.
- Én is bírtam. Milyen furcsa h ez az utolsó érettségi, és még tavaly hogy féltünk tőle:P – sóhajtott nagyot Bea.
- Jaja, most meg itt állunk, az oklevéllel a kezünkben. Én levizsgázott divattervező te meg stylist. Mondjuk ennek az írásbelinek még nem tudjuk az eredményét, de ez már nem is számít szinte semmit. Max. ha főiskolára akarnánk menni akkor kéne, de ugye nem akarunk? – nevettem testvéremre.
- Dehogy!:D Örülök h ezt is sikerült elvégeznem. De most munkát kell találni sürgősen. – gondolkodott el.
- Nyugi! Hova sietsz? Még 2 hónap van a suliból. Van még időnk munkát keresni. – mosolyogtam Beára.
- Oké. Nem te csörögsz? – kérdezte kérdő tekintettel.
- Ja, de! Bocs! – felvettem a telefont és kicsit lemaradtam, mert nem szeretem, ha vki hallgatja ahogy telefonálok.
Mikor vissza értem, igen furcsa fejet vágtam. Pont akkor értünk be a lakásba. Bea tudja h nem szeretem h ha arról kérdezősködnek h ki hívott és miért mert ez egyedül az én dolgom. Felmentem a szobámba, lefürödtem, és mentem le kajálni. Amikor leértem Bea elém rakta a kaját amit főzött.
- Köszönöm! – mosolyogtam miközben leültem az asztalhoz.
- Szivi! Jó étvágyat! – mondta ő is mosolyogva majd el kezdtünk enni. Mikor befejeztünk megemlítettem Beának a telefont. Elmondtam neki mindent amiről beszéltem a telefonba. Hogy miért? Mert ez rá is tartozik, mivel az egyik német ismerősöm, gyerekkori barátom/barátunk hívott hogy hallott a szüleimtől arról h leérettségiztem és divattervezői oklevelem és szakmám van, és az érettségi gyakorlatom kitűnő lett. Lenne nekem egy állás német országban, amihez már jövő héten ki kellene utaznom, így az iskolát is itt hagynám. Nővérkém(mivel ő 13 perccel előttem született:P), meg majd utánam jönne ha vége az iskolának, és ott töltené velem a nyarat. Mikor ezt elsoroltam Beának, felugrott és a nyakamba borult. Követelte hogy fogadjam el az állást. Én még egy kicsit gondolkodtam rajta de rábólintottam. Megvártam, amíg anyáék megérkeznek, és elmondtam nekik mindent. Ők is bele egyeztek, és támogattak. Így kezdődött az egész bonyodalom ami még ránk vár ez alatt a nyár alatt, és még onnan tovább életem és ikertestvérem életének különböző pontjain.
Reméljük tetszik a legelső rész. Kommenteket várjuk, ide vagy a közös email címünkre: zsubea5@freemail.hu Pusy!
