Éjszaka nem tudtam aludni, és ezért felkeltem és néztem tévét a nappaliban. Gondolkodtam Billen, gondolkodtam Tomon, nem tudom hogy mit csináljak. „Billhez inkább érzelmi szálak fűznek, Tomhoz pedig testileg vonzódok. Nem akarom egyiket sem eldobni, de muszáj lesz, nem lehetek 1xrre mind2ővel.” – ezek a gondolatok jártak a fejemben amikor kintről a folyosórol egy puffanást hallottam. Résnyire kinyitottam az ajtót és akkor vettem észre hogy Bill a folyosón leterített szőnyegbe hasra esett. Először nagyon megrémültem és odaszaladtam hozzá.

- Jól vagy? – gugoltam le mellé és segítettem neki felülni.

- Igen persze, csak ez a hülye szőnyeg… - mondta majd felállt de nekem nem segített.

- Ömm igen, és am miujság? – kérdeztem tőle zavaromban.

- Semmi, de most megyek aludni szóval szia. – mondta majd elment mellettem és bement a szobájába. Én csak meglepődötten néztem utána, majd gondoltam egyet és utána mentem a szobájába. Halkan kinyitottam az ajtót, és becsoszogtam a nappaliba. Sötét volt alig láttam, és ezért egy szép nagyot estem Bill széthagyott cipőjében. Hirtelen feloltódtak a lámpák és Bill jött ki a hálóbol ilyedten h mi volt ez a lárma.

- Hát te meg mit keresel itt? – nézett rám lepődötten.

- Ömm én csak, én… - dadogtam de nem tudtam megfelelő választ adni mert magam sem tudtam hogy miért jöttem utána.

- Szeretnék pihenni, szóval kérlek menj te is aludni. – mondta közönyösen.

- Miért kerülsz engem? Miért küldesz el? – kérdeztem miután felsegítettem magamat a földről.

- Én nem…

- De igen! Bill ennyire nem vagyok bolond h ezt ne vegyem észre! – mondtam majd közelebb mentem hozzá.

- Figyelj elegem van abból hogy…hogy Tommal vagy, de közben engem is bolondítasz, bocsi bolondítottál. Össze zavarsz, nem tudom hogy mit akarok. És te se tudod hogy mi akarsz! Nem akarom hogy megbánts. Menj Tomhoz de engem hagyj békén kérlek. – mondta mire én könnyezni kezdten.

- Én én nem akarok Tomhoz menni, én nem szeretem Tomot, csak testileg vonzódok hozzá. De nem akarok tőle többet és mostmár ennyit se! Elegem van! Nem tudom mit akarok de Tommal már semmit! – tört ki belőlem a sírás, és leültem a földre.

- Nyugodj meg! Ne sírj kérlek! – mondta majd letérdelt elém és átölelt.

- Nem tudom mi volt velem mostanában, de úgy érzem Bea felnyitotta a szemem mielőtt elaludtunk. – mondtam majd megtöröltem a szemem.

- És mit mondott? Hogy érted ezt? – kérdezte.

- Úgy hogy tudom mostmár mit akarok. – mondtam mosolyogva.

- És mit akarsz? – kérdezte meglepődve.

- Itt nem az a kérdés h mén mit akarok, hanem az hogy akit szeretnék, ő is akarja e amit én akarok (zűűrös:D) – mondtam mosolyogva.

- Tom biztos akarja. – mondta majd ált volna fel de én vissza húztam.

- Én most nem Tomról beszélek. – suttogtam majd közel hajoltam hozzá és egy apró puszit nyomtam a szájára. Mind2en nagyon meglepődtünk, és Bill visszahúzódott tőlem a puszi után. – Renden! Sajnálom! – mondtam majd felálltam és kimentem a szobából. Lassú léptekkel elindultam a szobám felé. Közben Bill gondolkodott „ Mi volt ez? Nem tudom mit akar, de ahogy látom már tudja h mit akar! Engem? Nem az nem lehet! Vagy mégis? Ha hagyom elmenni akkor sose tudom meg, nem hiszem h meg fog bántani, nem, nem hagyhatom elmenni” – gondolta Bill magában és utánam iramodott(dehülyeszó:P) A folyosón meglátott és megfogta a karomat majd magával szemben fordított. Könnyes volt a szemem, igen sírtam, nem tudtam vissza fojtani, azt hittem, hogy Billt sose kaphatom meg. Miután magával szembe fordított megszólalt.

- Biztos hogy tudod hogy mit akarsz? És az amit vagyis akit akarsz az én vagyok? – kérdezte hót komolyan.

- Igen! Ez már biztos! – mondtam mosolyogva, Bill meg nyomott egy gyengéd puszit a homlokomra, az arcomra majd a számra. Ezen ismét elmosolyodtam majd Bill elindult a szobája felé mintha mi sem történt volna. Én teljesen meglepődtem majd visszarántottam a karjánál fogva és a falnak nyomtam(gyengéden:P) és csak néztem a szemébe.

- Ha nem húzol vissza akkor biztos lettem volna benne hogy ismét csak kábítasz. De mivel nem így lett mostmár abban is biztos vagyok hogy tudod mit akarsz. Vagyis remélem. – mondta mosolyogva.

- Igen, tudom mit akarok! Határozottan! De ne dumálj már annyit! Csókolj meg! – mondtam mosolyogva.

- Miért én? Csókolj meg te! – mondta vigyorogva.

- Mert te vagy a pasi. – mondtam.

- Nem baj! – vigyorgott még mindig.

- Jajj Biiii.. – de a nevét már nem tudtam kimondani mert megcsókolt. Fordított a helyzeten és ő nyomott falhoz engem. Ő irányított és ez tetszett. Az a piercing…áh isteni volt:D Nagyon bejött:D Átkarolta a derekam én meg a nyakát. A keze a derekamról a fenekemre csúszott. Erre csak szétváltunk és elvigyorodtunk. – Te se vagy olyan kis szent… - vigyorogtam rá.

- Nem ám! Tanít a tesóm:D – mondta majd Tom szobája felé nézett.

- Néha nem árt! – mondtam majd ismét csókolózni kezdtünk. Beoldalaztunk a szobájába, és ott az ágyon folytatódott a csókcsata. Úgy döntöttünk hogy alszunk, nem akartunk csóknál többet. Az első éjszaka biztos hogy nem. Ez így volt tökéletes. Összeölelkezve, csókolózva, mosolyogva elaludtunk, és gyönyörű álomvilágba repültünk ahol ketten voltunk a főszereplők és ott csókon kívül más is történt, de ez már csak álom, a valóságban majd kicsivel később…;P

Megszületett!:D És fiú! Nanem csak vicc volt! Ittarész! Rem tetszik, ide komokat! Pusy